A három kismalac

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kismalac: Kicsi, Középső és Nagy. Egyedül élnek az erdőben. Nincs anyukájuk, nincs apukájuk. Nagy okos és óvatos, a másik két malacka pedig lusta és játékos.

– Gyertek, építünk egy házat, és akkor nem kell félnünk a farkastól – mondja Nagy.

A három kismalac elindul egy alkalmas helyet keresni.

– Ez jó lesz, itt a virágok mellett. Milyen szép lesz itt lakni! – kiáltja Kicsi.

– Nem jó, ott a hegyen a szikla mellett jobb lesz! – kiáltja Középső.

– Dehogyis, nem jó az! Oda építünk, ahonnan mindent lehet látni. Akkor látjuk a farkast is, ha közeledik – mondja okosan Nagy.

A másik kettő azonban nem hisz neki. Így hárman három fele indulnak. Kicsi visszamegy a virágokhoz, és ott épít házat szalmából. Nem is házat, hanem kunyhót épít, egy vidám szalmakunyhót. Ez a kunyhó nem erős, de gyorsan elkészül. Középső felmegy a hegyre, és a hegyen, a szikla mellett épít házat. A falakat fából csinálja, a tetőt szalmából. Ez a ház erősebb, mint Kicsi kunyhója, de ez sem elég erős. Középső háza is gyorsan elkészül. Kicsi elégedett, és elindul megkeresni Középsőt.

– Készen vagy, Középső? Milyen szép a házad! Tessék, hoztam neked virágot. Gyere, menjünk játszani!

A malacok vidáman szaladgálnak, nevetgélnek, énekelnek és örülnek, hogy készen van a házuk, nem kell tovább dolgozniuk.

– Gyere, keressük meg Nagyot! – kiáltja Középső.

Nagyot egy nagyon jó és biztonságos helyen találják. Egy nagy tisztás közepén építi a házát. Onnan mindent jól lát, azt is, ha a farkas közeledik. Nagy még nincs készen, még keményen dolgozik. A falakat téglából építi, a tetőre cserepet tesz.

Kicsi és Középső nevetnek:

– A mi házunk már régen készen van, és nagyon szép. Hagyd abba a munkát, gyere te is játszani!

– Nem, én nem megyek! Ti buták vagytok és lusták. Mindig csak játszani akartok, és mi lesz, ha jön a farkas? Én felépítem az erős és biztonságos házamat.

A két malacka újra elszalad játszani. Az erdőben ott a farkas. Nagyon éhes, de sehol sem talál ennivalót. Egyszer csak hallja, hogy a malacok énekelnek. Óvatosan odamegy, és meg akarja fogni őket. Kicsi és Középső nagyon megijednek, és szaladnak Kicsi házához. Beszaladnak a szalmakunyhóba, és becsukják az ajtót. A farkas fúj egy nagyot, és elfújja a kunyhót. A két kismalac ijedten szalad a másik házba, Középső faházába. Beszaladnak, bezárják az ajtót, de a farkas utánuk szalad, és azt a házat is elfújja. Ekkor a két kismalac még jobban fél a farkastól. Az ő házuk bizony nem volt elég erős, és a farkas itt áll, és meg akarja őket enni. Kicsi és Középső rohannak Nagy házához. Nagy már hallja, hogy a két kistestvér sír és sikítozik. Gyorsan kinyitja az ajtót, és beengedi őket. A két kismalac remegve bújik Nagy háta mögé.

– Jön a farkas, jön a farkas, zárd be az ajtót!

A farkas is odaér. Nagyon éhes és mérges, és meg akarja enni a három kismalacot. Ezt a házat is el akarja fújni, de nem tudja. A ház erős és biztonságos. A furfangos farkas elmegy, és álruhában jön vissza. Bekopogtat:

– Kedveskéim! Öreg néni vagyok, itt állok az ajtó előtt – mondja vékony hangon. – A faluba megyek a vásárra. Nagyon fáradt és szomjas vagyok, engedjetek be egy kicsit!

A kismalacok nem engedik be, és nem is válaszolnak neki. A farkas nem szól többet. Kicsi kinéz egy pici lukon.

– Megmenekültünk, elment a farkas!

– Pszt! Ne olyan hangosan! Én tudom, mit akar a farkas csinálni, a kéményen akar bemászni – mondja Nagy. – Gyertek, vizet forralunk a tűzhelyen. Abba beleesik és megégeti magát.

Úgy is csinálnak. Megrakják a tüzet, feltesznek a tűzhelyre egy fazekat, abba vizet öntenek. Ezalatt a farkas felmászik a tetőre, bemászik a kéménybe, és zutty, belepottyan a forró vízbe. A farkas üvölt, jajgat. Kiugrik a fazékból és szalad, szalad, ki a házból, de még ki az erdőből is.

A három kismalac nagyon boldog, hogy megmenekült. Nagy háza erős és biztonságos. Nagy okos és óvatos. A három kismalac azóta is ebben az erős téglaházban lakik. Kicsi és Középső még mindig játékosak, de már jobban szót fogadnak Nagynak.

Feldolgozta Pál Zsuzsanna