Kacor király

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyasszony és a macskája. Ez a macska mindig éhes, sokszor megissza az asszony tejét. Egyszer a szegény asszony nagyon megharagszik, és elkergeti a háztól. A macska elindul világgá. Amikor egy hídhoz ér, megáll pihenni. Ott ül egy róka is. A macska csendesen odamegy a rókához, és elkezd a róka farkával játszani. Hátranéz a róka, és nagyon megijed a macskától, mert ilyen állatot még nem látott. A macska is megijed a rókától, mert még ő sem látott ilyen állatot.

– Ki légyen az úr? – kérdezi a róka.

„Úgy látszik, ez fél tőlem!” – gondolja a macska. – Nem ismersz engem? Én vagyok Kacor király! Mindenki fél tőlem.

– Bocsánat, Uram. Még nem hallottam rólad –, és meghívja Kacor királyt ebédre.

– Jól van, elmegyek – mondja a macska, és örül, hogy kap enni.

Együtt elmennek a róka házához. A róka süt, főz: finom csirkehúst, kacsahúst, libahúst készít. Ebéd után ágyat vet, és Kacor király lefekszik aludni. Ő pedig a ház előtt sétál, vigyáz Kacor király álmára. Egyszer csak arra jön a nyúl.

– Vigyázz, te szerencsétlen! Nem tudod, ki alszik nálam? Kacor király. Nagy baj lesz, ha felébred – kiált a róka.

A nyúl nagyon megijed, és elszalad. Találkozik a medvével.

– Hova szaladsz? – kérdi a medve.

– Jaj, medve barátom! Nagy a baj. A róka háza előtt jövök el, és a róka elzavar, mert Kacor király alszik bent nála. Ha felébred, vége az életemnek.

– Hm, még nem hallottam Kacor királyról. Elmegyek megnézem én, ki az.

Elmegy a medve a rókához, de amikor odaér, a róka azonnal rákiált:

– Szaladj, mert Kacor király alszik nálam. Nagy baj lesz, ha felébred!

Megijed a medve is, és elszalad. Fut, fut, be az erdőbe. Utoléri a nyulat. A nyúl ott ül az állatok között, és Kacor királyról beszél nekik.

– Jaj, mi lesz velünk, ha Kacor király felébred, és elindul az erdőbe! – sírnak az állatok.

– Tudjátok mit? Csinálunk együtt egy nagy vacsorát. Ha a rókához elment, akkor eljön hozzánk is.

Az állatoknak tetszik az ötlet, és elküldik a varjút a róka házához. Elrepül a varjú, és mondja a rókának, mit üzennek az állatok.

– Jól van, bemegyek, és elmondom Kacor királynak.

Kacor király éppen akkor ébred fel.

– Mi újság, róka? – kérdi.

– Felséges uram, a varjú van itt, az állatok küldték, felséges királyodat akarják meghívni vacsorára.

– Jól van, elmegyek – mondja Kacor király.

Örül a varjú, és visszarepül az állatokhoz. A medve ökörhúst hoz, a farkas lóhúst, a sas apró madarakat. Nagy tüzet raknak, és nekiállnak főzni.

Közben Kacor király kibújik az ágyból, nyújtózkodik, pödöri a bajuszát. Elindul a rókával vendégségbe. A varjú eljön értük, ő mutatja az utat. Odaérnek, de amikor az állatok meglátják Kacor királyt, nagyon megijednek.

– Jaj, jaj, ott jön Kacor király, milyen hegyes a bajusza! Ha nem szaladunk, felszúr a bajuszára! – kiabálják, és százan száz felé szaladnak.

Hogyha az állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Benedek Elek nyomán
Feldolgozta Pál Zsuzsanna