A kecskekörmök

A Balaton partján még ma is találhatók olyan apró kövek, amelyek nagyon hasonlítanak a kecskekörömhöz. Elmesélem, hogyan kerültek ezek ide.

Valamikor réges-régen lakott a Balaton partján egy öreg ördöngös asszony. Az asszonynak volt egy gyönyörű kecskenyája. A szőrük fehérebb volt, mint a hó, és puhább, mint a selyem. Mindenki csodálta az állatokat, és az asszony nagyon gőgös volt.

Egyszer egy szépséges-szép fiatal leány érkezett a kecskéivel a környékre, megtetszett neki a Balaton, és ott is maradt.

Az öregasszony meglátta a leány kecskéit, és elfogta az irigység, mert a leány nyája sokkal szebb volt, mint az övé. A kecskéknek még a körme is aranyból volt, a szőre pedig úgy ragyogott, mint a fényes nap. Az asszony éjjel-nappal azon gondolkodott, hogyan tudná a leányt elpusztítani, akkor az övé lehetne az aranyszőrű kecskenyáj.

A leány semmit sem sejtett, egész nap, sőt még esténként is a Balaton partján ült, és a vizet nézte. A kecskék ezalatt szabadon legeltek.

Egyik este az öregasszony befogta hat ökrét, és széles, mély barázdát húzott a leány és a nyája közé. Az asszony biztosan az ördöggel volt barátságban, mert ilyen széles és mély barázdát földi ember nem tudott volna húzni! Ezután hatalmas vihar lett, a Balaton vize kicsapott a partra, és megtöltötte a barázdát. A leány nagyon megijedt, ide-oda szaladgált, de nem tudott a kecskéihez menni, mert mindenhol víz vette körül. Egyszer csak sodorni kezdték a hullámok, és belesodorták a barázdába.

– Kecskéim, drága szép kecskéim! – sikoltotta a leány, s elmerült.

Örült az ördöngös asszony, és szaladt, hogy a saját karámjába terelje az aranyszőrű kecskéket, de azok meghallották a leány sikoltását, és a hang felé futottak. Az ördöngös asszony utánuk, az asszony kecskéi pedig az asszony után. Mire az asszony a barázdához ért, az aranyszőrű kecskék beleugrottak a barázdába, s belefulladtak a vízbe. Az asszony ekkor meglátta a saját kecskéit.

– Vissza, vissza! – kiáltotta nekik, de hiába, mert egy hatalmas hullám magával sodorta a kecskéket is, az asszonyt is a barázdába, a barázdából pedig a Balatonba.

Rég volt, nagyon rég volt ez, az ördöngös asszony kecskéiből és a szép leány kecskéiből csak a körmük maradt, és az is kővé vált.

Benedek Elek nyomán
Feldolgozta Pál Zsuzsanna