A gyémántkrajcár

Egyszer volt egy szegény asszony és annak egy kakasa. Egyszer a kiskakas a szemétdombon talált egy gyémántkrajcárt. Boldogan szaladt haza, hogy az asszonyának adja. Arra járt a török császár, és megállította:

– Állj meg, kakas, add nekem a gyémántkrajcárt!

– Nem adom – mondta a kiskakas –, szegény az én asszonyom, neki viszem haza.

De a török császár nem elégedett meg ezzel. Elvette a kiskakastól a gyémántkrajcárt, hazavitte, és betette a kincseskamrájába.

Megharagudott a kiskakas, szaladt a török császár után egészen a császár udvaráig. Ott felszállt a kerítésre, és elkezdett kukorékolni:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

A török császár elkergette a kerítésről, de ő átszállt a kapura, és onnan kiabálta:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

Amikor a török császár a kapuról is elkergette, átszállt a kerítésre, a kerítésről a kútra, és egyre kukorékolta:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

Erre a császár nagyon mérges lett. Bement a palotája legbelsőbb szobájába, hogy ne hallja a kiskakas kukorékolását, de hiába, mert a kiskakas átszállt az ablakpárkányra, és onnan kiabálta:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

A török császár kikiáltott a szolgálónak:

– Fogd meg a kakast, és dobd be a kútba!

Szaladt a szolgáló, megfogta, és beledobta a kakast a kútba. A kútban a kiskakas így szólt:

– Szívd fel, begyem, a vizet, szívd fel, begyem, a vizet! – és a begye felszívta az összes vizet. A kiskakas kirepült a kútból, visszaszállt az ablakpárkányra, és nekiállt kukorékolni:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

– Ejnye – kiáltotta a török császár –, hát mégis él ez a kakas?! Hej, szolgáló, fogd meg, és dobd az égő kemencébe!

Szaladt a szolgáló, megfogta a kiskakast, és bedobta az égő kemencébe. De a kiskakast a tűz sem égette meg, elkezdett kiabálni:

– Ereszd ki, begyem, a sok vizet, hadd oltsa el a tüzet!

És a víz eloltotta a tüzet. A kiskakas kiszállt a kemencéből, vissza a török császár ablakába.

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

A török császár ekkor még mérgesebb lett. Volt a kertjében egy nagy darázsfészek. Hívta a szolgálót, és így szólt:

– Dobd a kiskakast a darázsfészekbe, ott majd agyon csípik a darazsak!

Szaladt a szolgáló, megfogta a kiskakast, vitte a kertbe, és bedobta a darázsfészekbe. De a kiskakast a darazsak sem csípték agyon, mert csak szólt a begyének:

– Szívd fel, begyem, a darazsakat! – és a begye felszívta őket.

A kiskakas kirepült a darázsfészekből, vissza a török császár ablakába, és újra kukorékolta:

– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!

– No, megállj, kakas! – mondta a császár, és megparancsolta a szolgálónak, hogy hozza be a kakast. A szolgáló megfogta, bevitte a török császárnak, aki bedugta a bugyogójába.

– No, itt most kukorékolhatsz – mondta a török császár, de a kiskakas nem kukorékolt, hanem azt mondta a begyének:

– Ereszd ki, begyem, a darazsakat, hadd csípjék meg a török császárt!

A darazsak kiszálltak, csípték a császárt, aki ugrált és ordított fájdalmában. Megparancsolta a szolgálónak, hogy vigye a kakast a kincseskamrába, és adja vissza neki a gyémántkrajcárt.

A szolgáló vitte a kiskakast. A kincseskamra tele volt ezüsttel, arannyal, gyémánttal, és ott volt a gyémántkrajcár is. A kiskakas akkor azt mondta a begyének:

– Szívd fel, begyem, a sok pénzt, szívd fel, begyem, a sok pénzt!

A begye felszívott egy kád ezüstöt, még sem lett tele. Felszívott egy kád aranyat, azzal sem lett tele. Felszívott egy kád gyémántot, ezzel már tele lett. Uccu, szaladt a kiskakas haza, odaadta a sok kincset az asszonyának. Ezután az asszonynak nem volt már sem ennivalóra, sem meleg szobára gondja, és még ma is élne, ha meg nem halt volna.

bugyogó – de pofbroek van de Turken

Benedek Elek nyomán
Feldolgozta Pál Zsuzsanna