Over mijn slechte verzen

Zou ík niet immer goede
Verzen kunnen schrijven?
Nochtans voelt mijn deugdzaam hart
Liefde voor de mensen.

Inderdaad! ...als ik telkens
Weer slechts goed zou dichten,
Wat zouden dan de arme
Critici verrichten?

Ook kunstrechters hebben soms
Behoefte aan papier.
Spoedig verslinden zij al
Dat veegsel met plezier.

Daarom laat ik hun rustig
Klaplopen en kweernen!
Als ik me niet vergis, ook
Critici zijn mensen.

Vertaald door Zsuzsanna Pál

Rosz verseimről

Tán én nem tudnék írni
Mindig jó verseket?
De szívem fő erénye
Az emberszeretet.

Valóban! ...már pedig ha
Mindig csak jót irok,
Mivé lennének úgy a
Szegény kritikusok?

Időnként valamicske
Ezeknek is csak kell.
S ők minden hulladékot
Gyönyörrel falnak fel.

Rágódjanak szegények,
Csak élősködjenek!
Hiszen, ha nem csalódom,
Tán ők is emberek.

Petőfi Sándor
Pest, 1845, február-március
 
 
Copyright © Z. Pál Hongaars Taalbureau