Juffrouw Amarilla
In april 2002 heeft uitgever Móra mijn Hongaarse vertaling van het door Kitty Halbertsma geschreven kinderverhaal, Juffrouw Amarilla uitgegeven. Het boek werd op het 9de Internationale Boekenfestival te Boedapest gepresenteerd in de nieuwe lente reeks.
Mij vertelt Juffrouw Amarilla over liefde, respect en vrijheid, over de grote eenheid van natuur, dieren en mensen. Juffrouw Amarilla, met haar lange rode haren en eigenaardig geselecteerde, versleten, wijde, altijd wapperende kleren zou wat mij betreft een goede fee kunnen zijn. 's Winters slaapt ze in de stal van een rijschool, 's zomers onder een rododendron. Zij is onafscheidelijk van haar fiets, net als een slak van zijn huis. Al naar gelang haar stemming versiert zij hem met kleurige plastic tassen, zodat ze er wapperend op wegstormt. Als ze geen haast heeft om iets met de allerbeste bedoelingen op te lossen, wandelt ze tussen haar lievelings beukenbomen, waar ze altijd tot rust komt. Op zomeravonden luistert ze naar de prachtige vioolklanken onder een rododendron, in de tuin van de beroemde vioolspeler, Mijnheer David.
Op een regenachtige dag ziet zij de Oude Hond voor het eerst uitgehongerd en eenzaam op een erf liggen. Vanaf die tijd leeft ook de Oude Hond in vrede, aan de zijde van Juffrouw Amarilla, en gaat 's ochtends vrolijk naar de bakker voor verse broodjes op zijn rolschaatsen.
De Engeltjes, de schattige tweeling vanuit het dorp, zijn de jeugd, zelfverzekerdheid, vindingrijkheid en ondeugendheid zelf. Voor alles vinden ze een oplossing, als Juffrouw Amarilla hun hulp vraagt. Juffrouw Amarilla's dierbare vrienden, de voortdurend vrolijke mensen van 'We zijn er wel en we zijn er niet' staan ook altijd klaar om te helpen. Zelfs van verre oorden komen ze terug als Juffrouw Amarilla de grote Merel vraagt om hen te waarschuwen. En de hulp is vaak welkom, want Juffrouw Amarilla ziet de wereld werkelijk heel anders dan de grote mensen dat gewoonlijk doen.
Amarilla Kisasszony
2002. áprilisban jelentette meg a Móra könyvkiadó Kitty Halbertsma Amarilla Kisasszony című meseregény fordításomat, amelyet a tavaszi újdonságok sorában a IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutattak be.
Amarilla Kisasszony nekem szeretetről, tiszteletről és szabadságról mesél, a természet, az állatok és az emberek nagy egységéről. Amarilla Kisasszony hosszú vörös hajával és hóbortosan összeválogatott, kopott, bő, mindig lobogó ruhájával akár egy jó tündér is lehetne. Télen egy lovarda istállójában, nyáron egy rododendron bokor alatt alszik. Biciklijétől elválaszthatatlan, akár egy csiga a házától. Mindenkori hangulatának megfelelően színes műanyagzacskókkal díszíti, hogy aztán lobogva elsiessen rajta. Ha nem siet, hogy a legnagyobb jó szándékkal megoldjon valamit, akkor kedvenc bükkfasorában sétál, ahol mindig megnyugvásra talál. Nyári estéken a híres hegedűművész, Dávid Úr kertjében egy rododendron alatt hallgatja a csodálatos hegedűszót.
Amarilla Kisasszony egy esős napon pillantja meg a Vén Kutyát, aki kiéhezve és elhagyatottan fekszik egy udvaron. Azóta a Vén Kutya is békében él Amarilla Kisasszony oldalán, és vidáman görkorcsolyázik reggelente friss zsemléért a pékhez.
A falubeli Tündérkék, a bájos ikerlányok a fiatalság, magabiztosság, találékonyság és csintalanság megtestesítői. Mindenre találnak megoldást, ha Amarilla kisasszony segítségért fordul hozzájuk. Amarilla Kisasszony kedves barátai, az örökké vidám „Mindenhol és sehol sem vagyunk!” emberek is mindig készen állnak, ha a segítségükre van szükség. Még messzi tájakról is visszatérnek, ha Amarilla Kisasszony értük küldi a Feketerigót. Segítségre pedig gyakran van szükség, mert Amarilla Kisasszony bizony egész másképp látja a világot, mint a felnőttek általában.
Illustrator: Ilona Kiss
Vertaalster: Zsuzsanna Pál
ISBN: 963 11 7673 8
Illusztrátor: Kiss Ilona
Fordító: Pál Zsuzsanna
ISBN: 963 11 7673 8
