Op de Hongaarse laagvlakte
In de zomer van 2006 waren we op de zandgronden van Cegléd, in de rimboe van de acacia’s, op een boerderij. 's Avonds, bij onze aankomst, moesten we er met de auto doorheen, maar de volgende ochtend hebben we meteen een snoeischaar gepakt om ons uit het acacia-woud te knippen. Er was daar geen tv of computer, maar er was stilte, rust en een allerliefste buurvrouw. Er waren reeën, die niet alleen ’s ochtends kwamen om te kijken wat de Nederlanders uitspookten. Er waren wespen, die meteen kwamen opdagen als we aan tafel gingen. Er waren blaffende honden, krekels, kikkers, spinnen, vlinders en daar was de sterrenhemel, zo eentje die alleen maar daar, thuis, op het Hongaarse platteland te zien is.
En wat deden we op zo’n plaats, in een uithoek? Mijn man b.v. heeft een labyrint gemaakt voor zijn zesjarige nichtje. Dat betekent natuurlijk niet meer dan dat hij dagenlang bezig was om het onkruid uit te trekken. Zo heeft hij weggetjes gemaakt op een redelijk groot braakliggend stuk land. Het meisje heeft zich uitstekend vermaakt, en snel werd zij de hoofdontwerpster en -uitvoerster, de meest enthousiaste, maar gelukkig niet de enige bezoeker van het labyrint.
Natuurlijk vertel ik dit je niet zomaar. Mijn man begon na een paar dagen te niezen. Geen wonder, want op het braakliggende stuk land groeide ook Alsemambrosia, dat tijdens ons verblijf begon te bloeien. De Alsemambrosia, in het Latijns Ambrosia artemisiifolia, veroorzaakt wereldwijd steeds meer problemen en ook in Hongarije zijn de landbezitters verplicht om deze plant uit te roeien. Zoek jij ook info op b.v. Wikipedia en probeer iets te doen tegen de verspreiding van de Alsemambrosia. Het is niet zo moelijk, want de beste bestrijding is het cultiveren van het land.
Az Alföldön
2006 nyarán Cegléd homokján, az akácosok rímbújában, egy tanyán jártunk. Este, megérkezésünkkor kénytelenek voltunk autóval megközelíteni, de másnap reggel azonnal metszőollót fogtunk, hogy kivágjuk magunkat az akác-őserdőből. Nem volt ott tv, számítógép, de volt csend, nyugalom és egy tündéri szomszéd néni. Voltak őzikék, akik nem csak reggelente jöttek el meg-megnézni, mit csinálnak a hollandok. Voltak darazsak, kik azonnal megjelentek, amikor asztalhoz ültünk. Voltak ugató kutyák, tücskök, békák, pókok, pillangók és volt csillagos ég, olyan, amilyen csak otthon, a magyar falun van.
S hogy mit csináltunk egy ilyen Isten háta mögötti helyen? A férjem pl. labirintust épített a hat éves unokahúgának, ami persze csak annyit jelent, hogy napokon keresztül húzgálta a gazt, így készítve utat egy meglehetősen nagy parlagon hagyott földdarabon. A kislány rendkívül élvezte a dolgot, gyorsan ő lett a labirintus főtervezője és -kivitelezője, és szerencsére nem egyetlen, de leglelkesebb látogatója.
Persze nem véletlenül mesélem mindezt neked. Férjem pár nap után elkezdett tüsszögni. Nem is csoda, hisz a parlagon hagyott területen parlagfű is volt, mely ottlétünkkor kezdett el virágozni. A parlagfű, latin nevén Ambrosia artemisiifolia, világszerte egyre több gondot okoz, és irtása Magyarországon is minden földtulajdonosnak kötelessége. Kérlek, te is tájékozódj pl. a Wikipediából, és igyekezz tenni a parlagfű terjedése ellen, ami igazából nem is olyan nehéz, mert a legjobb védekezés a föld megművelése.
