Egyszer volt Budán kutyavásár

Valamikor réges-régen kutyavásárt tartottak Mátyás király udvarában. Csak egyszer és nem többször, és ez is Mátyás király tréfája volt. Mátyás király akkortájt nem csak a legbölcsebb uralkodó, a legokosabb hadvezér, de a legnagyobb tréfamester is volt.

Mátyás király nagyon szeret álruhában a nép között járni. Egyszer huszárruhát vesz fel, és elindul az Alföldre. Sapkája mellé virágot tesz, vállára tarisznyát, abba kenyeret. Kardját, kabátját a hátára veti. Éppen úgy néz ki, mint azok a katonák, akik szabadságra mennek haza.

Az út mellett két paraszt szánt, Mátyás király megáll, nézi őket. Az egyiknek hat kövér, erős ökör jár az ekéje előtt, a másiknak csak két beteg ló. A szegény paraszt nehezen dolgozik a két gyenge lóval, míg a másik könnyen. Odamegy Mátyás király a gazdag paraszthoz.

– Jó napot, gazduram.

– Jó napot, vitézuram.

– Gazduram, magának hat ökre van, erősek is, szépek is. Annak a szegény parasztnak meg csak két sovány lova van. Adjon neki két erős ökröt, akkor ő is könnyebben tud szántani.

A paraszt nevet.

– Nem bizony, nem adok én egyet sem. Én gazdag vagyok, ő meg szegény, jól van ez így.

Mátyás király nem szól semmit, odamegy a másik paraszthoz.

– Jó napot, te szegény ember.

– Jó napot, te szegény katona.

– Nézz ide, mutatok neked valamit, de ne ijedj meg tőlem!

Mátyás király kigombolkozik, és megmutatja, hogy a kopott ruha alatt drága ruhát visel. Megsúgja a szegény embernek, hogy ő Mátyás király.

– Idefigyelj! Add el holnap ezt a két beteg lovat, és vegyél a pénzen kutyákat. Menj fel velük Budára, keresd meg a budai nagypiacot. A többit majd én intézem.

A szegény ember úgy is tesz. Másnap eladja a lovait, és kutyákat vesz a pénzen. Elindul Budára. Hajtja a sok sovány, koszos kutyát, az úton mindenki csodálkozva nézi őket. Korán hajnalban érnek fel Budára, a paraszt megkeresi a nagypiacot, és leül a piac szélén. Nemsokára megjelenik Mátyás király a főurakkal, akik minden kutyát megvesznek.

– Jól van, paraszt, indulj haza, és meséld el, milyen drága a kutya Budán – mondja Mátyás király neki.

A paraszt sok–sok aranypénzzel a zsebében indul haza. A gazdag embernek meséli el először, hogy milyen sok aranyat kapott a kutyákért a budai nagypiacon. A gazdag ember nem szól semmit, de másnap eladja a hat ökröt, megveszi a környék összes kutyáját, és elindul velük Budára. Budán már áll a vásár. A gazdag ember elkezd kiabálni:

– Itt vannak a divatos kutyák, de nem eladók, csak a nagyuraknak!

Az emberek csodálkozva figyelik a furcsa embert és a sok koszos kutyát. Közben egy pár kutya elszabadul, és felborítja a piacosok árúját. Az emberek megharagszanak, és elkezdenek kiabálni. A kutyák ugatnak, szétszaladnak, a nők sikítoznak, a férfiak bottal kergetik a kutyákat. A nagy zajra megjelennek a király katonái, és megpróbálják a kutyákat megfogni. Kergetik, ütik-verik őket, még a gazdag ember is kap egy pár botütést a hátára, de ő csak kiabál:

– Utat a nagyuraknak, mindjárt jönnek a nagyurak, ők fogják megvenni a kutyákat.

A káplár megunja, és rákiált a parasztra:

– Egyszer volt Budán kutyavásár, többet nem lesz! Menj innen a piacról!

Szép Ernő nyomán
Feldolgozta Pál Zsuzsanna